Arról már írtam, hogy az étrendem megváltoztatásával egyre több új dolgot próbáltam ki, amit addig nem szerettem. Ilyen volt például a chili, meg minden más, ami csípős.
Egy ideje viszont kezdem megszeretni, és rendszeresen használom, mint most ebben a csípős mézes kukoricasalátában is. Ahol nagyon jól harmonizál az édes mézzel és kukoricával. A kukoricát grillezhetitek is, nekem sajnos itthon nem volt rá lehetőségem, így a főzés – pirítás kombóval oldottam meg a helyzetet.
Azért még mindig az óvatos duhajok táborát erősítem csípős ízek szempontjából, ezért tegyetek bele több chilit bátran, ha szeretitek a csípőset.
Csípős mézes kukoricasaláta citromos öntettel
Előkészítési idő25 perc
Elkészítési idő10 perc
Hűtés2 óra
Mennyiség: 2
Hozzávalók
- 3 cső kukorica
- 1 avokádó
- 1 csokor petrezselyem
- 2 ek citromlé
- 2 ek méz
- 1 tk fokhagymapor
- 1/2 tk chilipor
- 2 tk só
- 1/4 tk őrölt bors
- 2 ek növényi vaj
Elkészítés
- A kukoricát egy nagy lábosban megfőzzük.
- Amíg fő, a növényi vajhoz adjuk a borsot és 1 tk sót, majd jól elkeverjük. A megfőtt kukoricát ezzel egyenletesen bekenjük.
- Egy serpenyőt felhevítünk, és a kukorica oldalait kicsit megpirítjuk, ettől még édesebb lesz.
- A kukoricát hagyjuk egy kicsit kihűlni, majd levágjuk a szemeket a csőről.
- Az avokádót kisebb kockákra vágjuk, a petrezselymet pedig felaprítjuk.
- Egy tálban összekeverjük a citromlevet, a mézet, a fokhagymaport, az 1/2 tk sót és a chiliport.
- Hozzáadjuk a kukoricát, az avokádót és a petrezselymet, majd jól beleforgatjuk az öntetbe.
- Ezután takarjuk le egy fóliával, hogy az avokádó ne barnuljon meg, és tegyük a hűtőbe 1-2 órára.
Ha csicseriborsóról volt szó, eddig hummuszon kívül nem nagyon készítettem mást. A csicseriborsólisztet mostanában kezdtem felfedezni, a csicseris receptjeim közül először ezt a puha tésztás tacot hoztam el Nektek.
Ez a recept kísérletnek indult, de aztán annyira megtetszett mindenkinek, hogy gondoltam felteszem ide a blogra is. Amúgy is elindult a padlizsánszezon, és kinek van kedve folyton padlizsánkrémet enni. …
Nagyon szeretem a levendulát. Életemben először bonbonkészítéshez használtam, annyira elkapott a hév, hogy a tölteléket teleszórtam szárított levendulával, biztos, ami biztos, legyen íze. A végeredmény olyan lett, hogy a provance-i szappankészítők könyörögtek volna a receptért, ha tudnak róla. Megenni viszont nem nagyon lehetett. Így jöttem rá, hogy a kevesebb néha több, a levendulánál hatványozottan igaz….
A dieta előtt a saláta nem volt az első választásom, ha evésről volt szó (az az igazság, hogy a második sem volt). De ahogy egyre jobban beleástam magam abba, hogy miről is szól az érzékenység, mi mivel függ össze, az étel, amit megeszünk milyen hatással van a szervezetünkre, hogy ne csak a jóllakás miatt együnk, hanem valóban tápláljuk is a testünket, úgy egyre nagyobb szerepet kaptak a zöldségek is….
Bevallom a retekkel sokáig nem nagyon tudtam mit kezdeni, azon kívül, hogy vajas kenyérrel ettem, ami kétség kívül nagyon finom, de valljuk be, hogy a tavasz egyik első színes zöldsége ennél azért többre hivatott….
Amikor elkezdtem a gluténmentes diétát nem nagyon akartam belenyugodni abba, hogy nekem már nem lehet például fincsi rántott dolgokat enni. Próbálkoztam a gluténmentes panírmorzsákkal, de annyira egyik sem jött be, mert nagyon kiszárazadtak, és szinte már páncélt képeztek a husin vagy zöldségen. …
