Így kezdődött...

A kiskertet is a gluténérzékenységnek köszönhetem, hiszen ez volt az, ami megváltoztatta az evéshez, ételekhez való hozzáállásomat. Először „csak” abban, hogy meg kellett változtatnom az addigi étrendemet, és elhagyni belőle a gabonaféléket, majd pedig egyre fontosabbá vált, hogy úgy egészében mit eszem, végül pedig az, hogy honnan származik, és milyen hatással van a környezetre.

Régen bele sem gondoltam, hogy a kora tavaszi cukkini valószínűleg néhány ezer kilométert utazott, mire elérkezett hozzánk, vagy, hogy a quinoa, ami a dél-amerikai szegény indiánok konyhájának elengedhetetlen hozzávalója, számukra már szinte luxuscikké vált, mert a gazdag nyugati országok vásárolják fel szinte az összes termést. De beszélhetek az avokádóról is, ami miatt veszélybe kerültek a mexikói őserdők, mert a termelők kivágják a fákat, hogy a helyükön avokádót termesszenek (igen, nemcsak az állattenyésztés okozhat ilyen károkat). És ezzel nem azt akarom mondani, hogy aki ilyet eszik, az bűnt követ el, vagy hogy én magam ne főznék ezekkel a hozzávalókkal. De jelentősen csökkentettem a mennyiségüket, és inkább érdekességként viszem be egyszer-egyszer a helyben termő alapanyagok mellé.

Tovább olvasok